Most csütörtökön tartotta 31. szülinapját a Kandúr. Ehhez már korábban beszereztünk egy 1979-es Bollinger R.D. pezsgőt. Eredetileg ez a pezsgőház volt az etalon minden pezsgő között, ameddig meg nem kóstoltuk a Perrier-Jouët pezsgőjét. Ennek ellenére minden alkalommal kellemes élményt jelent egy ilyen pezsgő felbontása. A pezsgő mellé ezúttal raclette vacsorát választottam.
A vacsora
A racletteben sajtot, borsos sonkát, és pokoltüze szalámit sütögettünk. Köretként pedig apró koktél paradicsomot fogyasztottunk. A pezsgő kibontása ez után következett. Kora ellenére, a fólia ezúttal is sértetlen volt. Ez is megerősített abban, hogy ha koros pezsgőt akarunk vásárolni, akkor a Bollinger pezsgőházban nem fogunk csalódni. A dugó ezúttal is sértetlen volt, és apró szisszenéssel jelezte, hogy bőven van még a három millió buborékból. A pezsgő színe aranybarna volt, pontosan közép úton az 1964-es és az 1995-ös pezsgő között.
Két pohár pezsgő
A pezsgő illata ezúttal is almára emlékeztetett, mint az ezt megelőző kóstolások során. A pezsgő karakteres ízvilágot képviselt, minden korty elgondolkodtatott. A karakteres íz mellé remek párosításnak tűnt az olvadt sajt, amely színtén nem nevezhető könnyed ételnek.
A vacsora után levezetésként epret ettünk amely örök érvényű párja a pezsgőnek. Az eper édes savanykás íze kellemesen kiegészíti a pezsgő alma ízeit.
Pezsgő cimke
