Jean Grivot Vosne-Romanée 2005
Hát eljött ez a nap is! Titkon már ezért is vártuk a hét végét! A finom esti pástétom vacsora után felbontottuk a palackot, amelyre a Ramsay látogatás óta vágyakoztunk. Igaz az évjárat nem egyezik, de így is az első korty után visszaköszönt a kellemes meggy íz! A bort kellemes, mondhatni mérnöki pontossággal megtervezett savak jellemzik. Az ízvilághoz párosításként leginkább egy tábla tiszta kakaóból készült csokoládét tudunk elképzelni, így kiválló fogás a vacsora befejezére.
A testesebb vörösborok közé tartozik, mégis nagyon lágy ízek jellemzik. Leginkább ez a meglepő benne.
Mámorító ahogy a borból kortyolkatva minden csepp végigfut a nyelvhegytől a torkunkig. Kezdődik az élmény a friss nagyszemű meggyel, és kezd üdítőből testes vörösborrá válni a torkunk fele haladva.
Palack bontás
Minden bornál a második pohár jelenti a nagy vízválasztót. Az első pohárral még az ismerkedési fázisban vagyunk, a másodiknál kezdenek kibontakozni az apróbb részletek.
Egyre jobban csúsznak a kortyok, és egyre jobban érezni ahogy a bor felmelegít. Nincs is kellemesebb egy téli estén.
A második pohár kostolása közben szeleteltünk pár szelet füstölt trappista sajtot.
A sajt által következő szintre került a bort, még lágyabb lett az ízvilága, és ismét minden apró íz ismét csak a borból szólt. A bor fogyasztásához ismét Riedel poharakat választottunk.
A bor színe
Nagyon kellemes élmény volt, ezzel biztosította fix helyét a kedvenc boraink között.
